Az általánosban rólam mintázták a kis strébert. A szelíd, visszahúzódó jókislány, aki a nyelvtanórán vágta a teljes és részleges hasonulást, buzgón magolta a memoritereket, szép kiejtés versenyen indult, és az évzárón magát büszkén kihúzva vette át az igazgatónőtől a dedikált mesekönyvet.

A középiskolába kerülve már lazult a fegyelem:  nem fűllött a fogam a gyakran több száz oldalas kötelezőkhöz, untattak a mesterkélt verselemzések, és általában bátortalan voltam az írásos (vagy akármilyen) önkifejezéshez. A rideg, matyó blúzos irodalomtanárnő kijelentette: kár értem, hogy semmi nem lesz belőlem.

Késő tini koromra aztán grafománná váltam, vezettem naplót, és titkos kockás füzetekbe jegyzeteltem mindent, ami megszólított: tanácsokat az életre híres írók és újságírók tollából, megfogadni valókat a jövőre nézve – hogy szeretnék élni körülbelül tizenöt év múlva, amikor „már nagyon öreg leszek”, de legalábbis harminc.

2008 augusztusát írtuk, és nem találtam a helyem az életemben. Feltették nekem a kérdést, ha nem számítana pénz, idő, energia, mi lenne az, ami örömet okozna és teljes flow-ban, önfeledten tudnám művelni – induljon be nyugodtan a fantáziám, rugaszkodjak el bátran a valóságtól! Ősszel indult a Sanoma Média Akadémia 1. évfolyama, és még épp akadt egy hely a Női magazin újságírás osztályban.

Az SMA alatt és után évekig külsőztem a Meglepetésbe, színészek, előadóművészek, írók, hírességek voltak az interjúalanyaim. Feltöltött egy-egy tartalmas beszélgetés, majd azt követően a cikkírás folyamata: valami kézzelfoghatót letenni az asztalra, valamit alkotni, ha úgy tetszik. A Hotelújságot 2011 óta szerkesztem, nem tenném, ha nem lenne szívügyem, hogy érdekes olvasnivalóval, progamajánlóval lássam el a wellness-szállodákban pihenőket.

És most itt a saját szerelemgyerek, a Citizine! Vagyis pofon egyszerűen City és Magazine. Minden, ami a nagyvárosban zajlik itt és most. Amitől a város szíve dobban, és amiért a benne lakók lelke repes. Életmód, életstílus, élet, öröm. Izgalmas programok, érdekességek, újdonságok nőies, könnyed kavalkádja. Mert a város soha nem alszik – lüktet és  pezseg, perceként váltogatja az arcait és megcsillantja nekünk a színeit. Új nap a városban. Kíváncsi vagy, ma mit tartogat számodra?