Kétszemélyes játékok sorát tette teljessé A vége április 16-i bemutatója. A kortárs brit drámaíró, David Eldridge trilógiájának első két részét már színre vitték a Szervita téren: a Kezdetet Danis Lídia és Schmied Zoltán főszereplésével játszották, a folytatás Bármit mondhatsz címmel 2024-ben került színpadra Kovács Patríciával és Schmied Zoltánnal. A lezárás Hegyi Barbara és Schneider Zoltán kettősével látható.
Különös helyzetbe kerül az egykori lemezlovas Alfie és társa, az író Julie egy látszólag nyugodt reggelen: a férfi úgy határoz, nem folytatja a daganatos betegsége miatti kezeléseket, inkább szeretne még ép pszichével, valamennyi méltósággal meghalni. Azt akarja, hogy „jó legyen a vége”, a döntéshozatalban Julie támogatását kéri, mindezt úgy, hogy lányuk, az esküvőjére készülő Annabell nemsokára megérkezik.
„Nem tudok annál rosszabbat elképzelni, mint hogy eltávolodjunk egymástól” – ez motiválja a férfit abban, hogy feladja a küzdelmet, azért akar egyedül lenni, hogy megkímélje Julie-t. A nő viszont nem törődik bele a felállásba, különböző módszerekkel és érvekkel igyekszik meggyőzni Alfie-t, nem arról, hogy mindenképpen folytassa a kezeléseket, hanem hogy az elhatározás közös legyen. Eldridge drámája nem a halál körülményein moralizál, hanem azt mutatja meg: ha egy életet együtt éltél le valakivel, nem távozhatsz egyedül. A komoly üzenet ellenére az anyag és az előadás hangneme szinte könnyed, a konfliktusok nem az elkerülhetetlenből következnek, hanem a múlt kisebb-nagyobb sérelmeiből. A vége nem melodráma, inkább egyfajta édes-bús nosztalgiajáték, ahol a jövő már nem tud elég vicces lenni, a jelen túl ingoványos, emiatt
érdemesebb a múlton szórakozni.
Természetesen Alfie motivációi komolyak: nem akar úgy meghalni, ahogyan az édesapja, szeretne tiszta helyzetet teremteni a családjával, de elsősorban Julie-val. Kettejük szövetségének apró repedései, nézeteltéréseik szülik a konfliktusos helyzeteket. A férfi tisztában van vele, hogy a szórakoztatóipari dolgozóként kedélyes önrombolásban élte aktív éveit, talán, ha jobban odafigyel, most nem kerül ilyen helyzetbe. A nő pedig egy titkos viszony miatt neheztel, ami valahol őt is megmérgezte, mégis kitartott Alfie mellett, mert nem tud, akar mást szeretni. Kettejük kapcsolatából egy végtelenül szabálykövető gyermek született, egyikük sem érti, hogyan. A hosszú és fordulatos beszélgetés harmadik, néma szereplője tulajdonképpen Annabell, akinek nem tudják, hogyan tálalják a fejleményeket. Bármennyire ismerik egymást, Alfie-t teljesen meglepi Julie ötlete, miszerint korábbi szokásától eltérően krimi helyett a saját életéről szeretne írni, konkrétan kettejük viszonyáról. Alfie erre hevesen tiltakozni kezd: viszolyog attól, hogy emlékké váljon… Nagyjából ilyen furcsa mederben zajlik ez a végtelenül emberi vita.
Dicső Dániel rendezésében gyakoriak a hosszú csendek, a befogadást segítik a pauzák, miközben nem mondható, hogy bármelyik pillanatban leülne az előadás – van egy következetes tempója. Hárs Anna dramaturgi munkája során feltehetően a darab édes humorát domborította ki, amely leginkább akkor mutatkozik meg, amikor az egykori DJ lejátszási listát állít össze a saját ravatalára vagy amikor a szereplők összevesznek azon, hogy a távoli Essexbe vagy a közelben lévő Highgate temetőbe zarándokoljon majd Julie Alfie sírjához. Nem mindegy ugyebár, ahogy az sem, hogy családi sírban fekszünk-e majd, olyan emberekkel, akiket valójában nem is kedveltünk. A nosztalgiát a közös nyaralások emléke, az éjszakai élet és a West Ham-meccsek világának fölemlegetése adja
– talán még furcsább a halál gondolata annak az embernek, aki mindig ott volt, „ahol élet van”.
Enyvvári Péter egyszerű, jól bejátszható terében a színészek egyetlen rezdüléséről sem maradunk le. Ritka erős a kémia és az összhang Hegyi Barbara és Schneider Zoltán között, mintha mindig is összetartoztak volna, olyan rutinnal és természetes figyelemmel léteznek együtt a színpadon. Az általuk megformált karakterek jófejek, szerethetőek, azonosulhatóak, Cselényi Nóra jól ruházta föl a szereplőket. Hovatovább a két karakteres szinkronhang miatt akár csukott szemmel is fogyasztható az előadás.
Izgalmas színészi játék, megjegyezhető mondatok, szórakoztató pillanatok estéje A vége, szélsőséges, mégis megértő, hiszen teljesen másként szemléli az életet az, akinek még része van benne, és az, akinek nem sok van hátra.
Játsszák: Hegyi Barbara, Schneider Zoltán
Bemutató dátuma volt: 2026. április 16.
