Dolce vita – Itália élménye két évszázad magyar művészetében (MNG)
Megtekinthető: április 8. – augusztus 23.
Olaszország sodró dinamikáját hozza el új tavaszi időszaki tárlatunk különböző műfajok, témák és művészeti ágak egyszerre történő bemutatásával. A kiállítás a 19. századtól a kortárs művészetig tartó válogatással mutatja be, hogy a magyar kultúrában Itália mindig is cél volt az utazóknak, s örök motívum és téma a művészeknek.
Ízek, illatok, fények, dallamok és történelem. Itália megtapasztalása volt a vágya a 18–19. századi, Grand Touron részt vevő utazóknak és azon fiataloknak is, akik művésszé akartak válni. A modern magyar festők számára pedig Itália – ahogyan Vaszary János is vallotta – „mindenütt szín, fény, mozgás, élet”.
A 19. századi magyar művészek olykor nélkülözések árán zarándokoltak Itáliába, vonzották őket a nagy múltú olasz akadémiák és a múzeumokban, templomokban tanulmányozható régi nagy mesterek, Raffaello, Tiziano és Caravaggio remekművei. Ligeti Antal az országot bejárva saját tájélményeit vetette vászonra, idősebb Markó Károly pedig második hazájának választotta Itáliát, kimeríthetetlen témát biztosítva festészete számára. Az olasz táj, az antikvitás és a reneszánsz kultuszának ikonikus művein – Csontváry Kosztka Tivadar mitikus tájain és Gulácsy LajosDante-képein – túl a mindennapi témák, a tipikus karakterek és a városi életképek is megjelennek a festményeken, grafikákon, szobrokon és fotográfiákon.
A 20. századi alkotókat főként az olasz hétköznapok ragadták meg, Aba-Novák Vilmos és Bernáth Aurél expresszív festményein a tengeröböl és az égbolt egymással versengő kék foltjai, míg Vaszary János művein a tengeri strandok derűs, színes forgataga teremti meg a táj hangulatát, de az olasz életérzés a kortárs alkotókat, így Benczúr Emesét és Fehér Lászlót is elbűvölte.
